Pályaválasztás és szelekció
Az iskolapszichológus munkaköri feladatai közé tartozik a tehetséggondozás a pedagógusokkal való együttműködésben. A pályaválasztási orientáció felmérése, és közreműködés a pályaválasztási tanácsadásban. Hazánkban is kialakult a pályaválasztási tanácsadás pszichológiai szemléletmódja. Eredménye „az egységes és logikus pályaválasztási tényezőrendszer, melynek központi rendező elve az adott pályák és a pályaválasztó egyén egybevetésénél és értékelésénél a konkrét munkatevékenységből, az adott társadalmi környezetből és a személyiségből mint szervezett és dinamikus egységből való kiindulás” (Rókusfalvy). A továbbiakban azokat a teszteket ismertetem, melyek a pályaválasztási szaktanácsadásban általánosan elfogadottak, s melyeket az osztályok vizsgálata során felhasználtam.
A szociometriai módszer…
Az iskolapszichológus és a pedagógusok számára alapvető feladat az iskolai osztályok megismerése, az osztályokban kialakult társas mező és viszonyok feltérképezése – hiszen számos esetben ezáltal nyerhetünk támpontokat konfliktusok megoldásához, pedagógiai helyzetteremtésekhez és egyéb problémás esetek tisztázásához.
A módszer népszerűsége talán azzal magyarázható, hogy rendkívül szemléletes formában vetíti elénk egy-egy közösség belső, informális struktúráját, a tagok között kialakult szimpátia-antipátia viszonyokat. Ezek a vonzalmi szálak a közösség életében meghatározó, néha pedig döntő szerepet játszanak, befolyásolva mind a közösség tagjainak iskolai teljesítményét, előmenetelét, mind pedig értékrendjét, vagy akár osztálytermi közérzetét. Nem csupán a beavatkozásnál jelenthetik az első lépést, hanem a pedagógusi közösségformáló munka sikerességének is mutatójaként szerepelnek, mivel a szociometria időszakonkénti fölvétele tájékoztat az informális kapcsolatok változásáról.
Ha egy tantestületben folytatott beszélgetés, nevelési értekezlet, vagy módszertani előadás során érdekfeszítő és izgalmas vitát szeretnénk provokálni, vagy esetleg újra felkelteni, a „tanulási zavarok” témakörét kezdem feszegetni. Az iskolai teljesítmény zavaroknak ez a speciális köre szinte minden pedagógust érint. Szíves fogadtatásra talál a probléma elméleti megközelítése, az ehhez kapcsolódó hazai kutatás eredményeinek ismertetése. Ezen túl viszont – mindig, mindenhol – azonnali konkrét tanácsot, segítséget kérnek. Szerencsére a szakirodalom ebben a témában egyre bőségesebb, és ez segíthet az érintett gyermekek adekvát fejlesztésében. E kötet célja, hogy kézikönyvként használható legyen a készségfejlesztő kiscsoport megszervezésénél és vezetésénél. Remélem a gyakorlatok részletes leírása technikailag is érthetőbbé teszi a feladatokat, az egyes jegyzőkönyvekből közölt részletek pedig a feladathelyzeteket, a bennük rejlő variációs lehetőségeket érzékeltetik. A pszichológiai értelemben vett csoportvezetés szakmai kérdéseiről itt csak a szükséges minimálszinten van szó, mivel a még érintetlenek számára ez a keret úgysem elegendő (esetleg megtévesztő), a már kiképzettek számára pedig szükségtelen, hogy itt is újra olvassák, amit máshol megtanultak.
A többszerzős kézikönyv szakmai zsűri által minősített, országosan választható óvodai program pedagógiai-pszichológiai elméletét és módszertani gyakorlatát tartalmazza. Alkalmazása lehetővé teszi az óvodapedagógus számára a potenciális iskolai zavarok korai felismerését, prevencióját és egyben a korai tehetséggondozást is. Gyakorlata országosan elterjedt. Ezért kézikönyvként szolgál az óvodai nevelés gyakorlatában, tananyag az óvó- és tanítóképzésben, a pszichológus alap- és szakirányú továbbképzésben valamint a pedagógus szakvizsgával záruló továbbképzésben.