Radnóti-szótár
[NEM KAPHATÓ]
4 900 Ft
A Válasz történetének és a korrajz felvázolása mellett olyan elméleti kérdésekkel foglalkozik Széchenyi Ágnes, mint a modernizáció, a népi-urbánus ellentét, a zsidókérdés, a jobb- és baloldaliság problémája. A máig megoldatlan kérdések forrásvidékait kutatva mindig vigyáz arra, hogy ne a mából vizsgálódjék. Az ott és akkor közegét keresi-elemzi.
A vállalkozás napjainkban szinte kötelező érvényű „jelszó”. Németh László nem a mai értelemben használta a fogalmat. 1969-ben, Domokos Mátyás kérdésére válaszolva, így határozta meg:
„Első kritikai írásomban, a Móriczról szólóban /1926/, valóban ott van már a mondat: az író vállalkozás. Vállalkozáson azonban én valami organikusan növőt értettem; nem egy célt s a hozzászerkesztett üzemet, ahogy az iparban szokás. Hajlam, képesség, lehetőség hajlékony szövődését (még a beleszervített véletleneket is), de úgy, hogy az egészben mégiscsak érvényesül valamiféle növésterv, törekvés, ami vállalkozássá teszi.”
Hogy miként alakult ki ez a „növésterv”, s milyen szívós következetességgel határozta meg Németh László írói pályáját – tanúságtétel erre ez az életrajzi kronológia. Egy rendkívüli ambíciókkal megáldott, nagyon tevékeny, szuperérzékeny és sebezhető ember életútját követheti nyomon az olvasó: írói sikerek, bizonytalanságok, bukások, tévedések, vélt vagy valós sérelmek, visszavonulások és újrakezdések váltakozó periódusait. S azt a Németh Lászlói törekvést, mely szerint az író Minőségeszménye nemcsak eszme és utópia, hanem „egy magatartás, életvitel, emberi atmoszféra”. Mert az alkotó Németh László szellemi ügyek, általa helyesnek vélt közösségi érdekek kiteljesítésére, megfogalmazására vállalkozott.
A vállalkozás napjainkban szinte kötelező érvényű „jelszó”. Németh László nem a mai értelemben használta a fogalmat. 1969-ben, Domokos Mátyás kérdésére válaszolva, így határozta meg:
„Első kritikai írásomban, a Móriczról szólóban /1926/, valóban ott van már a mondat: az író vállalkozás. Vállalkozáson azonban én valami organikusan növőt értettem; nem egy célt s a hozzászerkesztett üzemet, ahogy az iparban szokás. Hajlam, képesség, lehetőség hajlékony szövődését (még a beleszervített véletleneket is), de úgy, hogy az egészben mégiscsak érvényesül valamiféle növésterv, törekvés, ami vállalkozássá teszi.”
Hogy miként alakult ki ez a „növésterv”, s milyen szívós következetességgel határozta meg Németh László írói pályáját – tanúságtétel erre ez az életrajzi kronológia. Egy rendkívüli ambíciókkal megáldott, nagyon tevékeny, szuperérzékeny és sebezhető ember életútját követheti nyomon az olvasó: írói sikerek, bizonytalanságok, bukások, tévedések, vélt vagy valós sérelmek, visszavonulások és újrakezdések váltakozó periódusait. S azt a Németh Lászlói törekvést, mely szerint az író Minőségeszménye nemcsak eszme és utópia, hanem „egy magatartás, életvitel, emberi atmoszféra”. Mert az alkotó Németh László szellemi ügyek, általa helyesnek vélt közösségi érdekek kiteljesítésére, megfogalmazására vállalkozott.
Ottlik nemcsak elolvastat velünk egy könyvet, hanem megtanít bennünket új módon olvasni. Az Iskola bevezető része jelzi, elárulja, hogyan működik az Ottlik-szöveg. S főképpen azt árulja el, hogy a lényegről úgysem tudunk − legalábbis a megszokott módon, szavakkal − beszélni. Valaki ugyanis vagy érti, vagy nem érti a másik embert. A szó kísérlet, a megértés luxusa. A regény egésze ezért aztán nem mást tesz, mint kibontja, közérthetővé teszi a mások számára érthetetlen kódok jelentését: uszodalépcső, „Trieszti Öböl”, Davos, szombathelyi országút, tanszerláda, szerecsendió, Tulp tanár anatómiája, „a szabadság enyhe mámora”…
Bébé és Szeredy arról dünnyögnek, miközben látszólag a fekvőszékekkel vannak elfoglalva, hogy a kettejük között megszokott (szó)jelentéseket a végtelen – de legalábbis negyvenezer évnyi – időben hipertextuálisan kutakodva tudják csak újradefiniálni. Barátjuk, Medve Gábor segítségével. Mert ha ama bizonyos, Gábor feljegyzéseit, kész szövegét(?) tartalmazó iratcsomó megvan (és megvan), akkor lehet esély arra is, hogy „minden meglegyen”, s ezért legvégül majd a válasz is megszülethessen Szeredy kérdésére. Ehhez más nem is szükséges, mint az időben szépen, lassan, de határozottan, rákövesült foszlányonként lefejtve a rétegeket, visszamenni 1923-ba. Az ősi eredettoposzok (határ, iskola, égbolt, víz – és „aki nézi mindezt”) poétikai feldolgozása által ekként teremtődhet újjá a létezés – amúgy eleve adottnak tetsző – temporális világa egy regényben; de csak abban a regényben, amely „nemcsak szól valamiről”, hanem inkább maga a „valami”.
Megvásárolni már nem lehet, de elolvasni igen! :)
https://mek.oszk.hu/20500/20540/
