Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
Mikszáth Kálmán életművének teljes kritikai kiadása a magyar irodalomtudomány egyik nagy vállalkozása, amelynek munkálatai sajnálatos módon nemigen haladhattak előre az elmúlt években. Az elbeszélések XIII. kötetének hiánya különösen fájdalmas, hiszen kimaradt kötetről van szó: a sorozat első 38 kötete, valamint a 40. és 41. kötete látott eddig napvilágot, amelyekhez még a publicisztikai írások csatlakoznak az 50. sz. kötettől kezdődően. Következésképpen e könyv megjelenésével a sorozat a 41. kötetig teljes lesz. Az életmű kritikai kiadása műfaji szempontok alapján csoportosítja a műveket, az egyes műfaji sorozatokon belül (Regények, Levelek, Elbeszélések és Cikkek, karcolatok) az egyes írásokat keletkezésük kronológiai sorrendjében közli. A 39. kötet Mikszáth Kálmán 1888-ban írt elbeszéléseit tartalmazza. Az érett Mikszáth novelláiról van tehát szó, amelynek kiadása annál is fontosabb, mert A jó palócok utáni novellisztikának a Mikszáthról szóló kritikai diskurzusban játszott alárendelt szerepe (annak ellenére, hogy a kis formák jelentőségét többen is hangsúlyozták már) nem kis mértékben magyarázható azzal, hogy ezeknek az éveknek a novellatermése, megbízható kiadások hiányában, a regényekkel ellentétben nem könnyen hozzáférhető.
Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
Jurij Lotman irodalomtörténészként indult, orosz irodalmi szövegek beható vizsgálata vezette el szemiotikai felismerésekhez. A hatvanas évek szemiotikai irányultságú irodalomtudományának egyik vezérképviselője volt, később azután a szemiotika módszerét és magyarázó elveit kiterjesztette az általános kultúratudomány, illetve a történelemfilozófia terrénumaira is. A jelen kötet elsősorban olyan írásokat hoz, amelyek ez utóbbi törekvéseket reprezentálják (A szöveg mint értelemgeneráló rendszer; A szemioszféra; A kulturális emlékezet; Történelem és szemiotika). Lotman koncepciói mára kissé megfakultak már, a szemiotika mint általános magyarázó elv erősen vitatott, ám a jelentős gondolkodó írásai – az őket övező divat elmúltán is – érdekelhetnek minden kultúraelmélettel vagy történetfilozófiai kérdésekkel foglalkozó, művelt olvasót.
Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
Ez a könyv kalandozásra hív a Márai-életmű eddig jórészt feltáratlanul maradt erdejében. Az önmagát sokszorosan álcázó, énjének rögzítetlenségét (rögzíthetetlenségét) művek révén meghirdető író részint felejtésre ítélte, részint átfogalmazta életművének azt a korszakát, amelyet önmagához képest kezdetlegesnek, méltatlannak vagy túlságosan önleleplezőnek tartott. De ahhoz, hogy lássuk, ki volt „valójában”, a nem tudott, az elrejtett, az újságokban maradt részleteket is olvasnunk kell, jóllehet minél többet tudunk Márairól, annál több kérdés merül föl. „Férfi vagyok s valamit keresek” – írja egy helyütt. Másutt arra figyelmeztet: „Egy író műve nemcsak az, amit megírt. Minden nagy író után marad egy vagy több kötet, amit nem írt meg.” Az értelmezések hosszú sora utánaered mindkétfajta műnek. S az értelmező azt hiszi, hogy segíti az olvasót legalább a rejtélyekre rácsodálkozásában: „Minden írás titok” – írta egy versében. Ennek a titoknak megközelítésére vállalkozik ez a könyv. „Mert olyan érzés kinyitni könyvei valamelyikét, mintha egy emberszabású ember lépett volna a szobába.”
Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
Kosárba | db | ![]() |
A könyv Pindaros költészetének egyik jeles motívumával foglalkozik. Noha a szem és tekintet költői erővel felruházott metafora Pindarosnál, monografikus feldolgozás eddig nem született a témában. Pindaros költői világának valamennyi szereplője rendelkezik a szem és tekintet valamilyen formájával. Ez a felismerés adja a könyv szerkezetét: mindegyik fejezet az ódaköltészet egyes szereplőire (Charis, költő, sportoló, isten, uralkodó, remények) összpontosít, melyeket valamilyen beszédes tekintet jellemez. Végül a látótér kissé kitágul, s az utolsó fejezetben a fény és sötétség motívuma lép előtérbe. Az elemzés számos helyet és költeményt tárgyal, melyek értelmezése (sok esetben szövege is) vitatott. Óhatatlan, hogy a helyek filológiai elemzésekor Pindaros költészetének egésze is mérlegre kerüljön. Így a könyv egyszerre olvasható tematikusan összefüggő esettanulmányok láncolataként és általános (jóllehet szövegközpontú) bevezetésként Pindaros óda-költészetébe.
Adorjáni Zsolt (1982, Dés) 2007-ben végzett latin-ógörög, 2011-ben német szakon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Doktori tanulmányait az alma materben folytatta, értekezését 2011-ben védte meg. 2007 és 2011 között az Ókortudományi Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, 2011-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Klasszika Filológia Tanszékének adjunktusa. Kutatási területe a görög költészet, mindenekelőtt a kardal. Tudományos munkásságáért Pro Scientia Aranyéremmel (2007), Junior Prima Díjjal (2008) és Akadémiai Ifjúsági Díjjal (2012) tüntették ki.
Kosárba | db | ![]() |