Visszaemlékezések az 1848–49. évi szabadságharc alatt végzett szolgálataimra

Amikor Máriássy János volt honvéd ezredes, a magyar katonai érdemjel III. osztályú vitéze a századforduló táján végleges formába öntötte visszaemlékezéseit a szabadságharc másfél esztendejéről, már egy sajátos múlt századi karrier állt mögötte. A szabadságharc után halálra ítélték, majd módosították ezt az ítéletet 18 évi vasban töltendő várfogságra, amelyet Olmützben töltött – hat évig, akkor amnesztiával szabadult. Később visszakapta katonai rangját, s mint nyugállományú császári és királyi altábornagy, báró, a főrendiház kinevezett tagja, valóságos belső titkos tanácsos, az osztrák császári Vaskorona-rend II. osztályú lovagja, az osztrák császári Lipót-rend lovagja – és hogy a karrier mégse legyen tökéletes, frissen bukott néppárti katolikus-ultramontán képviselőjelölt fejezte be visszaemlékezéseit.

Máriássy különböző katonai beosztásokban a szabadságharc szinte valamennyi frontját végigharcolta. Szolgált Klapka, Dembinszky, Vetter és Görgey alatt. Az utóbbitól mindinkább eltávolodott, majd szembe is került vele. Visszaemlékezéseit részben vitairatnak is szánta Görgey ellen, volt hadtestparancsnoka, Nagysándor József védelmében. Nem értett egyet Görgeyvel, de Világosnál ő is letette a fegyvert, és szemben Nagysándorral, ő soha nem tartotta Görgeyt árulónak. Elfogultságai ellenére a visszaemlékezés a szabadságharc egyik leghatásosabb és legszemélyesebb forrása. Sokkal több, mint eseménytörténet: szuggesztív, sodró erejű vitairat és izgalmas olvasmány is.