Önismeret

Keresztury Dezső még a rendszerváltozás előtt állította össze esszégyűjteményét. Közéleti szerepet már nem vállalt, de remélte, hogy az alakuló demokrácia és a nemzettudat formálásában talán ő is részt vehet. „Megpróbálom újra közrebocsátani idevágó írásaim törmelékeit” – írta szerényen. A nemzettudat problémája – mert a címbe emelt Önismeret nyilvánvalóan ezt jelenti – világszerte egyre égetőbb. A birodalmak, nagy országok, fölszabadult kis népek mind ezzel küszködnek: a „szent haza”, a „nemzeti szabadság” nevében ma is folyik „inkvizíció”, terrorizmus, polgárháború, népirtás. Ezzel párhuzamosan folyik a nemzeti kultúrák öntudatosodása, megerősödése, a régmúltak emlékeinek föltárása, a jelen és jövő alkotóerőinek kibontakozása is. Az együvé tartozás érzésének és tudatának megerősödése még az egymással összemarakodókban, a világszerte szétszóródottakban is munkál. A magyarság századokon át szinte csak szigetek lazább-sűrűbb világában élt: ma is újra meg újra meg kell építenie az egészet egybetartó közszellemet, meg kell erősítenie ennek hordozóit, a hagyományt, a nyelvet, a művészetet, a műveltség közösségformáló erejét. Erre hívja fel Keresztury Dezső a mai olvasó figyelmét.