Elbeszélések XIII. 1888

Mikszáth Kálmán életművének teljes kritikai kiadása a magyar irodalomtudomány egyik nagy vállalkozása, amelynek munkálatai sajnálatos módon nemigen haladhattak előre az elmúlt években. Az elbeszélések XIII. kötetének hiánya különösen fájdalmas, hiszen kimaradt kötetről van szó: a sorozat első 38 kötete, valamint a 40. és 41. kötete látott eddig napvilágot, amelyekhez még a publicisztikai írások csatlakoznak az 50. sz. kötettől kezdődően. Következésképpen e könyv megjelenésével a sorozat a 41. kötetig teljes lesz. Az életmű kritikai kiadása műfaji szempontok alapján csoportosítja a műveket, az egyes műfaji sorozatokon belül (Regények, Levelek, Elbeszélések és Cikkek, karcolatok) az egyes írásokat keletkezésük kronológiai sorrendjében közli. A 39. kötet Mikszáth Kálmán 1888-ban írt elbeszéléseit tartalmazza. Az érett Mikszáth novelláiról van tehát szó, amelynek kiadása annál is fontosabb, mert A jó palócok utáni novellisztikának a Mikszáthról szóló kritikai diskurzusban játszott alárendelt szerepe (annak ellenére, hogy a kis formák jelentőségét többen is hangsúlyozták már) nem kis mértékben magyarázható azzal, hogy ezeknek az éveknek a novellatermése, megbízható kiadások hiányában, a regényekkel ellentétben nem könnyen hozzáférhető.