Lisznyai Kálmán (1823–1863) a 19. századi magyar irodalom ritkán vizsgált alkotói közé tartozik: a Petőfi baráti körébe sorolható és az 1850-es években rendkívül népszerű költő életműve az utóbbi száz évben nem nagyon keltette fel az irodalomtörténészek érdeklődését. A kismonográfia arra tesz kísérletet, hogy Lisznyai jól dokumentálható életpályáját a 19. századi társadalomtörténeti folyamatok meghatározta keretben próbálja meg újraértelmezni. A számos, eddig feltáratlan levél- és kézirattári forrást hasznosító tanulmány arra is választ keres, hogy milyen relevanciája lehet az irodalomtörténet-írás számára annak a kihívásnak, amelyet a magyar történetírásban egyre erősebb igénybejelentésként létező mikrotörténelem módszertana jelent. Lisznyai Kálmán ebben a könyvben nem írói munkásságának immanens értékei és hatástörténeti jelentősége miatt lesz érdekes: életútja e rendi keretek között kialakuló írói ambíciónak és az ehhez megtalált életformának a feszültségét teszi láthatóvá, általánosítható modellt is nyújtva a 19. századi magyar irodalom intézményrendszerének vizsgálatához.