Játék és lelkiismeret

Illyés Gyula írta a fiatal Szegiről: „…fogalom volt. Tekintély… mindenütt megelőzte a híre, a hírneve. Művelt és tehetséges. Tájékozott és máris sikeres. Folyóiratokkal, írókkal volt kapcsolata. Szerencsésen támogatta mindezt külseje…” A kortárs emlékiratok, visszaemlékezések lapjain gyakran találkozhatunk Szegi nevével, de műveiről, munkásságáról nagyon keveset tudunk. Széchenyi Ágnes vállalkozott arra, hogy összegyűjti e hányatott sorsú irodalmár válogatott munkáit, és egy pályaképben elénk vetíti életútját. Versek, műfordítások, irodalmi tanulmányok, ismeretterjesztő írások, képzőművészeti portrék, levelek követik egymást. Az utóbbiakból megismerjük Illyéssel, Szabó Lőrinccel, Szerb Antallal való barátságát, Beatrice apródjának szerepét, jelentőségét. Írásait olvasva kibontakozik egy rendkívül színes, eredeti gondolkodású személyiség. Szegi többnyire kortársairól, sőt sok esetben korosztályáról írt. Pontosan eligazodott a mezőnyben, tudta, kire kell és érdemes odafigyelni. Egyszerre volt fontos számára a magyar művészet európaisága és nemzeti jellege. A Fényszóró c. lapot beharangozó írásában programként hirdeti vállalt hitvallását: „az egyetemes magyar művészi kultúra krónikása és lelkiismerete kíván lenni.” Szegi úgy véli, „a művészet a lélek anyanyelve. Egy nemzet, egy nép művészi alkotásaiban mutatja meg legközvetlenebbül lelke teremtő gazdagságát.”