És mégsem mozog a föld

A történet 1956 októberében indul, s 1957 nyarán zárul. Tíz hónap az ember életében nagyon rövid idő, de nagyon hosszú és nagyon is meghatározó lehet, ha történelmi események közt zajlik. Az árvaházban, illetve nevelőszülőknél felnőtt Cselák Lajos (Laj) 17 éves, nemrég végzett szakmunkás, gyárban dolgozik, munkásszálláson lakik, s épp megkezdte gimnáziumi tanulmányait a dolgozók iskolájában. Tanulni szeretne, művelődni, kiválni, miként József Attila. Örömmel megy el szobatársával a műegyetemisták gyűlésére. Tüntetni is velük megy, bár nem tudatosodik benne, hogy miért, mi ellen tüntet. Ott akar lenni mindenütt, tudni akar mindenről. Sodorják az események; szemtanú és résztvevő, lelkes és csalódott, vakmerő és szorongó: a pesti srácok egyike. Laj – társaival együtt – az átélt események hatására döbben rá, hogy mennyit hazudtak nekik, hogy a magasztos jelszavaknak és a beléjük táplált eredményeknek nincs valóságfedezete. De ők – a forradalom – elsöprik a hazugságot. Félelmükben is hittek önmagukban, valami tisztább, szebb jövőben, amely számukra is lehetőséget biztosít a kiválásra. Hősök voltak, vagy áldozatok? Ma már tudjuk: mindkettő.