Adolf Fischhof és a Habsburg Moarchia

Történelmi tény, hogy az 1848-as bécsi forradalmat egy fiatal orvos, Adolf Fischhof (1816–1893) ʼmegszólalásaʼ indította el; életéről, további tevékenységéről azonban szinte semmit sem tud a közvélemény, annak ellenére, hogy újszerű politikai kezdeményezései a 19. századi osztrák történelem egyedülálló alakjává tették. Az egykori ʼmárciusi nap hősénekʼ életével és küzdelmeivel ismertet meg Fenyő István könyve – egy tipikus közép-európai személyiség életútját megidézve. A szerző először röviden összefoglalja az életrajz legfontosabb részleteit, kiemelve Fischhof magyar származását, aki a magyar reformkor szellemiségét vitte magával az osztrák fővárosba; majd politikai pályájának alakulását értékeli. Bemutatja tevékenységét a bécsi Közcsendi Bizottmány elnökeként, majd a Reichstag képviselőjeként. Ismerteti egykor nevezetes, ma már alig ismert röpiratait, elsősorban nemzetiségpolitikai és a Habsburg Monarchiát alkotmányos-parlamentáris állammá korszerűsíteni akaró elveit. Mindezek alapján egy nemzetek, nemzeti kultúrák között hidat verő értelmiségi portréja bontakozik ki, aki élhető otthont álmodott Közép-Európában; aki éppúgy volt magyar mint osztrák, kultúrájában éppúgy volt nemzeti mint világpolgár, a Talmud és a legújabb nyugat-európai alkotmányok tudósa. A kötet Függelékében Fischhof négy jelentős röpirata olvasható, mintegy illusztrálva élet- és pályarajzát, az általános leszerelés, az Európa-parlament létrehozása és a nemzetiségi együttműködés érdekében kifejtett úttörő szerepét. Adolf Fischhof élete ʼpéldaéletʼ volt: a polgári öntudat kifejlődésének tanúsága a Habsburg Monarchia adta keretek között. Egy egységes Európát óhajtó ʼnaivʼ elképzelés első megfogalmazójaként – amely elképzelés a jelen változásait figyelembe véve ma már (talán) nem tekinthető utópiának.