Fejezetek az 1956-ot követő megtorlásról interdiszciplináris megközelítésben

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő véres megtorlás történetének könyvtárnyi szakirodalma van. Így jogosan tehető fel a kérdés, hogy van-e értelme, szolgálhat-e újabb eredményekkel egy sokadik kutatás? Úgy véljük, hogy igen, hiszen a rendelkezésre álló hatalmas ismeretanyag ellenére még több fontos területnek ellentmondásos a megítélése.

A kötet szerzői – jogászok, orvosok, pszichológusok, közülük többen szakterületük igazságügyi szakértői, és nem utolsó sorban történészek – az általuk képviselt tudományágak szabályai és irányultságai szerint a kutatásaik során többek között arra a kérdésre keresték a választ, hogy a politikai célú, végrehajtott halálos ítéletekkel végződő büntetőeljárásokban közreműködő szakértők személye és tevékenysége mennyiben felelt meg az akkor érvényben lévő szakmai követelményeknek és elvárásoknak.

Tanulmányaikban értékelik a szakértők megállapításainak szakmai helytállóságát, ismertetik a szakértői vélemények között és azokon belül tetten érhető ellentmondásokat és azok lehetséges okait, valamint bemutatják a politikai és az ideológiai nyomásgyakorlásra utaló mozzanatokat is.

Az e munkák alapján levonható egyik következtetés az, hogy a legfelső politikai vezetés az előre meghatározott számú kivégzések elérésében – a megtorlás közismertnek tekinthető eszközrendszerén túl és mellett – bizton számíthatott a hamis bizonyítékokat, például boncolási jegyzőkönyveket, elmeorvosi- és fegyverszakértői véleményeket, megrendelésre elkészítő (i)gazságügyi szakértőkre.